Tegnap villámlott, dörgött.
A sűrű lombok között
sikoltozott a szél,
zokogott a felhő.
Beleborzongott a bolyhos
hófehér fürtös akácos.
Illattal telt fészekből
az apró zenekar
halálosat zuhan,
Ma fény csorog a leveleken.
Lélegzetvisszafojtva
ámuldozik a csend.
Gőzölög, párás lesz a fény
ázott fészek üres mélyén.
“Vihar” bejegyzéshez 15 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm az olvasást kedves Mami.(l)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Icukám!
Ez nagyon szép! Örömmel olvastam!
Szeretettel: /mami/
Köszönöm kedves Veronika, hogy olvastad a versem és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Zsófi!
Jól esik a véleményed és köszönöm.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Gabi!
Örülök, hogy olvastad a versem. Köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica !
Nagyon szép a versed.
Szeretettel grat., Zsófi
Kedves Ica!
Megrendítő, mégis gyönyörű a viharod.
Szeretettel gratulálok! Gabi
Köszönöm a gratulációdat Rózsika!
Szeretettel: Ica
Bizony, bizony így van ez kedves Viola!
Annyi a természeti csapás. Büntetlenül nem tehetünk ennyi rosszat ellene.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Sanyi!
Megtisztelsz a soraiddal.
Köszönöm szépen. Üdvözletem: Ica
Kedves Hespera!
Köszönöm soraidat és nagyon örülök, hogy tetszett.
Szeretettel láttalak versemnél: Ica
Kedves Ica!
Szép versedet szeretettel olvastam:
Gratulálok! Rózsa
Ilona Kedves!
Ez bizony egy tragédia! És mint tudjuk, nem csak fészeklakóknak. Nem szeret már bennünket a Természet, ahogy mi pusztítjuk, úgy pusztít el bennünket is.
Szeretettel: Viola :]
" Illattal telt fészekből az apró zenekar halálosat zuhan'
ez költészet kérem, bizony.
Üdv: Sanyi
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam versed, amely nem annyira a viharról, mint inkább az azt követő csendéletről szól.
Gyönyörűek az akácok, és Te gyönyörűen rajzoltad le őket versedben.
Hespera