Földre borulva

Földre borulva

Bizakodva néztem a világra
most inkább földre borulva
arcomat elfedem
a sima homokba
mert nem bírom elviselni
hogy a szememből csak a
könny folyik
és nem veszed észre
mert nem is akarod
hogy még itt vagyok
két kezem kitárva
segítem léted
minden szeretetem
a tied üzenem
de nem veszed észre
hogy itt vagyok
át lépsz rajtam
mint akit a föld is kidobott
de maradok a földre borulva
mert életemnek
már nincs más célja
csak titeket szeretni
s ha nem kell
hát földre hajtott fejjel
a semmibe nézni
a semmit követni.

Kondoros 2014.május.25.

“Földre borulva” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A kétségbeesés, az alázat, a teljes odaadás hangján szólaltál meg oly módon, ami nagy hatással volt rám. Köszönöm. 🙂 🙁 Üdv. Éva

Szólj hozzá!