Láthatár tágul

Láthatár tágul

Hitem ablakát tágra nyitom,
láthatár tágul égi síkon.
Mindenség fuvallata érint,
távolból a végtelen tér int.

Titkok mezején ritkul a homály,
lelki szememmel látom a csodát.
Csoda már maga a létezés is,
őrködik felette mennyei égisz.

Védi kék bolygó átutazóját,
segít, ne legyen súlyos a poggyász.
Végigkíséri pályafutását,
ha nem változtat önként irányán.

(2014- 05-21)

“Láthatár tágul” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Veronika!
    Köszönöm gratulációdat, örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Ica!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Bensőséges szép versedhez szeretettel gratulálok Rózsika!
    Bizony csoda az ember és aki megteremtette.
    Szeretettel: Ica

Szólj hozzá!