Szavakkal

Szavakkal

Szavakkal játszom,
mint nyári hőségben
fel-felvillanó villám
a vöröslő ég alján.
Gyűrt piszkozattal
küzd az igaz.
Képzelt képekre
vetítem.
Sokszor elfogy
a hímzett bölcselet.
Sápad a szó,
ha nincs mit
mondanom.
Fáradt kóbor lényem
súlytalannak látszó
rend felett.
Színekben pompázó
vers lehet,
de mégsem az,
ez nem panasz.
Folyton gyanakszom,
színezem,
Ez az élet,
mindent odaad,
aztán visszavesz.
bátran el kellene dobni.
papírbörtönében
lángra gyújtani.
megkönnyebbülnék,
túl lennék a nehezén.

“Szavakkal” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Ica, tetszik a versed, a javított változat is. 🙂

    Szeretettel: Pilla

  2. Kedves Ica!

    Örömmel olvastam elgondolkodtató versedet!

    Szeretettel:/mami/

  3. Kedves Ica!
    Jó volt olvasni versed. Szeretetttel: gyöngy:)

  4. Ica kedves! Épp benéztem még és nem szeretnélek kétségek között hagyni. 🙂 A furmányos az én értelmezésemben: kacinfántos, jól csűr-csavart, ötletes, leleményes, okos. 🙂 Tehát: hozzáértően és ráérzéssel forgatog a szavakat. Szépéjt! Szeretettel. Éva

  5. Kedves Évi!
    Itt fentebb az első gondolataimat küldtem el. Megbántam mert már másnap átírtam. Az alábbi változatot érzem én is jónak, sőt már központoztam is. Nem lehet egy frissen megírt gondolatot közre adni, mert mindig van rajta javítani való.
    Köszönöm a figyelmed. ( Ezt a furmányos dolgot nem értem. ) Szeretettel üdvözöllek: Ica

  6. Kedves Ica!
    A második változat – itt lentebb – jobban tetszett. 🙂
    Furmányosan forgatod a szavakat. 😉
    Szeretettel és örömmel olvastalak. Éva

  7. Megértettem a versedet, teszik, mert szeretem a stílusodat.

    Szeretettel gratulálok! Gabi

  8. Kedves Rózsám!
    Köszönöm szépen a véleményed. Remélem, ha mégis olvasod az újabbat az is fog tetszeni.

    Szeretettel: Ica

  9. Kedves Rzsike!
    Átírtam ezt a verset. Remélem így talán jobban tetszik:

    szavakkal

    szavakkal játszom
    mint nyári hőségben
    fel-felvillanó villám
    a vöröslő ég alján
    gyűrt piszkozattal
    küzd az igaz
    virtus karjaiban
    álommal telt bölcsőt ringat
    hasztalan
    képzelt képekre
    vetítem versemet
    rongyos mozivásznat
    foltoz a hímzett bölcselet
    sápad a szó
    ha nincs mit
    mondanom
    fáradt kóbor lényem
    súlytalannak látszó
    rend felett
    színekben pompázó
    vers lehetne
    de mégsem az
    ez nem panasz
    folyton gyanakszom
    dacból parázslom
    ha nincs varázsszó
    bátran el kellene dobni
    papírbörtönében
    lángra gyújtani
    megkönnyebbülnék
    túl lennék a nehezén
    és akkor megfesteném
    saját arcképemet én

    Szeretettel üdvözöllek: Ica
    Ez végleges forma, tartalom.

  10. Kedves Ica!
    Igen, van így az ember, szép ez a szójáték.
    Szeretettel: Rózsa

  11. Kedves Ica!

    Mennyire így van! Gyakran érzem én is úgy, minél jobban akarjuk formálni a szavakat, annál inkább eltünik az erejük.

    Szeretettel gratulálok,
    Márta

Szólj hozzá!