Halandók vagyunk, véges e földi lét,
mulandó minden, csak ideig való.
Nincs itt mi örök, az idő nagy rabló,
emészti szorgos kéz halmozott kincsét.
Múlt tengerébe merülnek az évek,
remény hajóját hullámok csapdossák.
Való rombolja vágy illúzióját,
veszít az ember erőt, egészséget.
Az élet – lehet, bár küzdés – mégis szép,
edzi a lelket, feléleszti hitét.
Felragyog egén győzelem csillaga.
Bevilágítja útját, többé nem fél,
végzetben nyílni látja új kezdetét.
Megtöretett már a halál fullánkja.
(2014-05-28)
Kedves Gyöngy!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Rózsa gratulálok szonettedhez! gyöngy(f)
Kedves Ica!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Zsermen!
Köszönöm gratulációdat, kedves véleményedet, s hogy díjazod és osztályoztad szonettemet.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Marika!
Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm, ? hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
Örömmel olvastam bölcs és nemes gondolataidat.
Szeretettel gratulálok szép szonettedhez: Ica
Kedves Rózsa!
Versed szép, bölcs gondolatokat tartalmaz.
Hasonlóan gondolkodom én is.
Örömmel olvastalak:
Hespera
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál. Kedves véleményedet és a kritikát is köszönöm.
Szeretettel: Rózsa:)
Nagyon kedvelem azt a nyugalmat, békét, amit képes vagy árasztani a verseiddel. 🙂 Lehet, hogy formailag (rímek tekintetében) akadna csiszolni-való, de…ezen átsiklik a szemem, mert szívesebben merülök alá a bölcs gondolatokban. Szeretettel. Éva
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy olvastál és elgondolkoztatónak találod versemet.
Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Rózsa!
Bizony így van, nem árt elgondolkozni rajta.
Szeretettel olvastalak: Viola (f)