NEM TUDOK TÖBBÉ ÍRNI

NEM TUDOK TÖBBÉ ÍRNI

Nem tudok többé írni
Tollamból nem csöppen tinta
Lelkemből nem röppen
magasra dal
Ez, egy ádáz, szívet apróra tépő,
kegyetlen, vad viadal.

Nem tudok aludni
Szememre nem jön álom,
sem édes, gyors feledés
Megkínoz hetek óta
ez a szörnyű, fájó,
esztelen elképzelés:

Hogy más karja ölel,
más csókja forralja, mézeli
hűtlen, áruló szíved
Elfeledlek, és majd
mást tudok szeretni –
te, azt hiszed.

Pedig, csak érted élek
Nélküled nem kell,
ami még megmaradt
a tündéri, gyönyörű világ
Nem tudok többé semmit írni
Vak, és süket lettem,
mert elhagyott a boldogság.

Fontaines, 2014.április 26

“NEM TUDOK TÖBBÉ ÍRNI” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. …lehet, zsermen, hogy a külső szemlélőnek ez jön le, de én akkor, és ott, ezt éreztem, minden kitaláció, pózolás nélkül, és magam sem tudtam, mi lesz a végkifejlet…hisz csak megírtam, ami megírhatatlan, hogy nem tudok írni!
    Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de ez is én vagyok, s ezek a pillanatok az enyéim. Köszönöm, hogy olvastál, és megosztottad velem benyomásaidat. V.V.Rózsa 🙁

  2. Kösz Elisabet!
    Az ilyen biztató szavak aranyat érnek, és akkor is tartják bennem a lelket, mikor nem erős magamban bizodalmam.
    Szeretettel Vadvirág

  3. Tudsz te még írni, kedves Vadvirág, ettől ne vegye el kedved semmi. Ilyen jó alkotókra pedig szükségünk van! Nagyon szép a versed!(f)

  4. Köszönöm eFeS!
    Te, a belső erőmön felül még egy jókora önbizalmat kölcsönzöl, hogy hinni tudjak magamban, és újra meg újra felbukkanó gondolataimat verses formába öntsem. Valahogy,ez már egy testre szabott köpeny rajtam. Egy furcsa, láthatatlan pillangós takaró, mely akarva s akaratlan fellebbenti időnként rólam, érzéseimről a fátylat, és hagy repülni a mese, a tündérvilág szárnyán.
    Köszönöm F.egri Rózsa (Vadvirág) :]

  5. Kedves Rózsa.

    persze, hogy tudsz írni, a mi fajtákba már belevésődött, vannak hullámvölgyek, amik jönnek-mennek, küszködünk, aztán csak kipattan, van egy versem ilyen korszakomból, amit biztatásként ide írok Neked:

    Már úgy hiányzik kezemnek, hogy írjak,
    mert lelket kell adnom az üres papírnak.

    és persze, hogy itt a lelked a mostani versedben, mint írtad "tündéri gyönyörű világ.

    grat: Sanyi:)

  6. Kedves Hespera!
    Valóban jó, hogy kijött, az érzés ellenére meg tudtam írni.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Vadvirág

  7. Kedves Vadvirág!
    Jó, hogy a címre rácáfol a versed, hiszen megírtad.
    Van, aki a fájdalmát kiírja, akár panaszáradatra késztetődik; van, aki elnémul, siket lesz és vak, ahogy írod.
    Át tudtam élni versed hangulatát.
    Hespera

Szólj hozzá!