Fellegek úsznak

Fellegek úsznak

Fellegek úsznak június egén,
arca szomorú, lesüti szemét.
Bánat tengere rejti nap fényét,
szürkére festi ragyogó kékjét.

Máskor haragos, villámokat szór,
felharsan hangja zúgva, morajlón.
Szakadó zápor kiömlő könnye,
sűrűn hullatja, földet elöntve.

Felhők oszlanak, ível szivárvány,
nyugalmat áraszt, színpompás látvány.
Csendes a felszín, sima a tükre,
vajúdva béke jelét megszülte.

“Fellegek úsznak” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Szívből köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Ica!
    Köszönöm elismerésed és gratulációd.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Timea!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, reméljük egyszer eljön az az idő.
    Szeretettel: Rózsa:)

  4. Kedves Elisabet!
    Nagyon köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa:)

  5. Soraidat olvasva elméláztam milyen jó lenne ha bánat a földről eltünne s szivárványos égre nézve mindenhol boldogság születne:-) (f)(f)

Szólj hozzá!