Gyermeki álom
…Pihen, alszik már gyermeki énje,
hatalmas mezőkön kóborol, puha
fövenyen ejtőzik a messzeségbe.
Álmodik gyönyörű fiatalságról,
csodás szerelemről, maga mögött
hagyja e csúf világot, mely
mindenkit gúzsba köt.
Áldott boldogság, ami álmai
alagútján keresztül elárasztja,
sorsát követi, nem mások életét éli,
szíve ezt választja.
Mély indulat, mikor ébren van,
tudatát megmételyezi, vékonyan
beborítja most álom-por, a valóság
kalodájától védelmezi…
Kedves Zsermen!
Orulok, hogy tetszett versem!
Kulon orom, hogy eszrevetted benne a melyseget, s eltemetett kincset!.. 🙂
Koszonettel es udvozlettel:
Istvan
Kedves Mami!
Orulok, ha tetszett egy kicsit is az irasom! 🙂
Tudod..alombol -valosag..tudom, hogy eljon egyszer!.. 😀 😉
Udv:
Istvan
Kedves István!
Nagyon jó, hogy feltetted azt a képet a versedhez, egy kis bevezetés a tartalomhoz. A versedet olvasva valóban egy álomvilág amit érez az ember. Lassan már csak ha álmodunk érezzük jól magunkat. Kedves István azért a nagy igazság az nagy igazság marad, hogy az álmaink és a nappalaink is a mieink!!!!
Szeretettel olvastam versedet:
/mami/