Tánclépésben

Tánclépésben

Zavar uralja szívemet,
összevissza üt a ritmus,
de nem beteg, csak elhiszi:
övé lesz a szerelmi juss.

Az orvoshoz hát nem megyek,
mert meggyógyulok másképpen,
az élet változik, s érzem:
a nőket táncra kérhetem.

“Ide lábam, nem oda, nem
a szomszéd faluba”, járok
veletek rövidke táncot,
s csöndesen hazaballagok.

Asszonyok, asszonyok, velem
miért játszatok, csak szépet
ígértek, szívem csaljátok,
s én eljátszom a beteget.

“Hopp ide, hopp oda, be a
sarokba”, mert nem érzed a
bűnöd, ej, táncos leány vagy,
elrepül rólad a szoknya.

Leányok, legények, vége
a bálnak, indulunk haza,
dolgozni kell holnap,
s azután mehetünk bálba.

“Tánclépésben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Hespera,hát a "zseniális"kicsit sok,de nagy elégtétellel vettem tudomásul,és hálásan köszönöm neked ezt az elismerést.Örvendek,hogy ismét meglátogattál.

    Szeretettel:
    kisjankó

  2. Kedves János!
    Zseniálisan jó ez a Vers!
    Bevallom, nekem elég lenne az első két versszak is, mert abban már teljesen benne van a huncutság, a tánclépésre invitálás.
    Gratulálok!
    Hespera

Szólj hozzá!