Könnyemből…

Összes megtekintés: 910 

Könnyemből…
/ „Kis Ilonka” című novellám után /

Talán elfogynak majd a könnyek,
de még homály lopja arcodat,
mikor a báva arcú, öntelt
hold bús- emlékezni hívogat.
Hiányodtól ha felriadok,
illatod elillan nesztelen,
bőröm szomjazza halk sóhajod,
de csak szürke hamvait lelem.

Ha nem apadnak el a könnyek,
szél markába majd mind beteszem.
Ez legyen hát jussa a földnek,
ha nyűg volt neki e szerelem.
Mennyek boldogságos őreit
akkor mind munkába állítom,
ne hulljon eső a földre itt,
ha szomjas, hát könnyemből igyon.

2014.

“Könnyemből…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen, igazán megtisztelsz. Jó is lenne elérni azt a színvonalat, köszönöm!

    Ica kedves, örülök, hogy itt jártál, ha tetszett úgy különösen.

    Szeretettel felétek: Gabi

  2. Kedves Gabi!

    Hozzád méltóan ismét szépet alkottál. Azért én azt kívánom, hogy ne sok könnyet pazarolj el.

    Szép napokat kívánok szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Kedves Hespera és Éva!

    Nagyon köszönöm, hogy méltattátok a verset.
    A novella egy előző életbeli "utazás" története, ha elolvasom mindig nagy hatással van rám. Ennek köszönhető ez a vers is.

    További szép napot kívánok! Gabi

  4. Kedves Gabi!
    igaz, novelládat nem olvastam, a Versed viszont megfogott.
    Különösen a 2. versszak tetszik nagyon, kedvem szerint az egészet ideidézném, annyira jónak találom!
    Gratulálok!
    Hespera

Szólj hozzá!