Gyermekként

Szerző: 9 hozzászólásKategória Beküldött versek
Nyomtatás0

Összes megtekintés: 983 

Gyermekként

Régészt játszottam, kertben gödröt ástam,
s mindenben láttam a szépet, a mesét.
Lefekvéskor kicsiny kezem imába
mélyülten, nehéz perceket fejtett szét.

Elrejtett csokimat a hangyák ették
és mindig közel voltak az angyalok,
hitemen elme nem hagyta pecsétjét,
mert akkor még tudtam, honnan származok.

Hatévesen már azt hittem, nagy vagyok.
Minden tudás bennem van, csak az enyém.
S kisbiciklit kedves mosolyért kapok,
a pénz csak papír s ingyen van a kenyér.

Tudtam, hogy a Jézuska eljön, tényleg
elhittem, ahogy a felnőttek mondták,
s elhozza, amit karácsonyra kértem,
azt a méregdrága doktornő babát.

De mért lenne más egy ünnep, mint a ma,
bár szép ruhát vettem fel akkor én is,
majd másnap is az ünneplőt akartam
és csodálkoztam, hogy miért nem értik.

Azt sem sejtettem, templomba mért megyünk,
hisz egy angyal nálunk volt hajnalban is,
reggelinél együtt nevetett velünk,
s reményszikráit örökbe hagyta itt.

Mikor esett, azt mondták, Istenke sír,
azért mert nem ettem meg a vacsorát.
De holnap, ha jó kislány leszek megint,
újra szaladhatok erdőn s réten át.

Csavargó, vén lelkem akkor felvidult,
aprócska testem mély álomba merült,
hajnalra tündérmesévé lett a múlt,
s ajándékká mindaz, mit szegénység szült.

“Gyermekként” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Köszönöm, Zsermen.
    Sok dolog, ami gyerekként butaságnak tűnt, végre megértéssé érett bennem.
    Többek között az, hogy nem kell templomba menni hitünket bizonyítandó, lehet ünnep mindennap, ha azt akarjuk, és Isten sok mindent tesz de a büntetés és elvárás távol áll tőle. Az ember saját magát bünteti a bűntudattal, csak az ember ítélkezik, és a természet mindennemű megnyilvánulásáért hálásnak kell lennünk. / feltéve, hogy az nem az ember belebabrálásának eredménye. /
    Szerényen éltünk, de mindenem megvolt, és az égiekkel való kommunikáció mai napig átsegít a nehézségeken.

    Hálás vagyok az alapos elemzésekért, és köszönöm kitartó figyelmedet.

    Szeretettel. Gabi

  2. Nagyon köszönöm a hozzám intézett kedves szavakat, igazán jól esik.
    Ez tényleg csak egy kis emlékezés, hálás vagyok, hogy elolvastátok és megosztottátok velem a gondolataitokat.
    Kedves Belle, örülök, hogy találkoztunk. 🙂

    Csupa szépeket, nagy ölelés! Gabi

  3. Bár a Te gyermekkorod kezdete hét évvel későbbre esik, mint az enyém…azért nagyjából hasonló cipőkben jártunk. 🙂 😉 Köszönöm szépen az élményt, mit versed nyújtott és a mosoly-méla hangulatot is, amiben megmaradok még picit. Szeretettel. Éva

  4. Kedves Gabi!
    Szívesen emlékeztem Veled együtt a gyermekkorra.
    Kedves emlékeid bennem is emlékeket idéztek.
    Köszönöm szép soraid.
    Hespera

  6. Kedves Gabika!
    Szeretettel olvastam versedet, és sok szép gyermekkori emlék
    merült fel a múltból. Milyen szép, és jó életünk volt.
    "Nem éheztünk, nem fáztunk,sok volt a szeretet" írtam egyik
    versemben.
    Gratulálok szép írásodért.
    Szép nyári napokat és alkotó kedvet kívánok. Erzsi

Szólj hozzá!