LESZÁLLT AZ ÉJ

LESZÁLLT AZ ÉJ

Leszállt az éj…
Sötét, kísértet-szárnyaival beborít,
szorít, nyom, levegőt alig kapok
A párnán csak egyetlen fej nyoma…
Szenvedés látni, ebbe belehalok.
Úgy hiányzik az édes ölelés
Forró csókok bódító mákonya,
mely örvényként szédít, és sodor,
de azt nem érem el már soha
Elmentél tőlem, messze jársz
Elfeledted azt is, hogy voltam
Jön az éj, rám tör száz édes emlék
Kísért a kép, míg veled barangoltam
S kezed melege oly biztatón törte szét
A sűrű, néma, fojtó sötétséget
Bennem nincs több hit, remény
Erőm fogytán, egy cseppig elégett.
Jön az éj, csillagos szárnyával betakar,
s én nem akarok, csak egyet: téged!
Tombolhat vihar, lángolhat föld és ég
Mind semmivé lenne, ha szerethetnélek.

Eger, 2014. május 18.

“LESZÁLLT AZ ÉJ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Vadvirág!
    Szépen kibontottad a témát.
    A végére egészen megnyílotttad az érzéseid csatornáját…
    Szeretettel: Éva

  2. Kösz zsermen.. hát igen, a végén csattan az ostor, bár az irodalmi berkekben nem mindig. Már hiányoznál, ha nem jelentkeznél, és van még pár, ilyen ember-pótszer életemben, mely a legnehezebb helyzetekben is rádöbbent, hogy ezért a néhány őszinte, kedves szóért érdemes élni! Legyen nappalod tartalmas, álmod pedig szép, erőt adó. Szeretettel Rózsa :]

  3. Kedves Rózsa!
    Elismerésem szenvedélyes,gyötrelmes, éjszakát idéző versedhez.
    Hespera

Szólj hozzá!