Révület
Szórja a szikrát két szeme lángja,
dobja palástját hév a parázsra.
Fürdik az éjjeli fényben,
táncol a meztelen álom,
csillagot éget a vérben,
lábnyoma bíbora bársony.
Reszket a testén gyöngye a láznak,
felszabadító rigmusok árnyat
űznek e parttalan órán.
Zöldbe szökell ma a másnap.
Fájhat-e hajnali zsoltár
s csendje a röpke halálnak?
Eta, ez egy régebbi vers, találomra választottad vagy tudatosan? Köszönöm a figyelmedet! 🙂
"Fájhat-e hajnali zsoltár
s csendje a röpke halálnak?"
…talán,
talány.
Örülök, DRÁGAGYÖNGY! 🙂 de ezek még nem suhogások…:-)
TETSZETTTTTTT!!!!! 🙂 …és milyen magasan látszanak a kellemes szárnysuhogásaid! Grat.: gyöngy;)
Hát…, én pedig imádom a daktilusokat. 😉
Köszönöm szépen a látogatásodat és véleményedet, kedves Zsike! Megtisztelő és nagy öröm, hogy figyeled a szárnypróbálgatásaimat.
🙂
Remek kis darab ez a vers! Imádom a daktilusaidat!
Ölelésem:Zsike 🙂