Szabadon
Egyetlen vágyam, hogy szabad legyek,
szikrázó szó, és amit tehetek
kínálom végtelen szeretetem.
Lehetnék a vasléptű sors kegyeltje
kifosztva, meggyötörve, míg élek.
Szépnek mutathat a rút komisz élet,
míg hintázik lágyan arcomon a mosoly,
letörli cseppfolyós bánatom.
Magamra maradva hallgatok, csak várom
a távolban virágzó, felhőkben gyöngyöző,
elébem érkező fénysugarat.
Semmi nincs érettem, se Ég se Föld,
porszem vagyok, mit elfúj lassan a szél.
A tegnapoknak levetett arcán
lépéselőnyben kacag már a nyár.
Most elég egy szó is, hogy sírjak.
Jó volna úgy élni, mint a vadvirág
mint a pipacs, a sok színű szarkaláb.
A végtelenbe hajt a vágy, itt falak között
élek, ott szabadon talán.
“Szabadon” bejegyzéshez 11 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Zsermen!
Köszönöm a megtisztelő osztályzatot.
Örülök ha olvasol.:)
Szeretettel: Ica
Kedves Vadvirág!
Köszönöm figyelmedet.
Nekem a mondanivaló fontosabb a rímeknél. Nem faragom, és forgácsából sem építkezem. A szótagszámhoz is hozzáteszem a névelőt, ha az úgy érthetőbb. Így tudom kifejezni a gondolataimat, szabad verseléssel, akár prózaversnek is nevezhető vagy…
Tudom, hogy akiket a kötött forma nyűgöz le, annak ezek a versek nem tetszenek.
Tisztelettel, szeretettel: Ica
Minden előfordulhat kedves Márta!
A túl nagy szabadság sem biztos, hogy annyira jó!
Szeretettel láttalak: Ica
Nem rossz, de rímekbe ágyazva talán több lehetne, élvezhetőbb…hisz így megírva sem egyik, se nem másik. Feltűnnek rímek imitt-amott, de minek, ha szabad verselésűnek szántad? A gondolat jó, a jelzők szemléletesek, szép életképek emelik értékét.
Tetszik. Vadvirág
Kedves Ica!
Az érzést értem, de bennem a kétely: lehet, hogy a sok szabadon keringö kis szellem mind vágyik ide, a kötöttségek világába?
Szeretettel gratulálok versedhez:
Márta
Kedves Gyöngy!
Megtisztelő számomra a véleményed.
Köszönöm,kedves soraid.
Szeretettel: Ica
"A tegnapoknak levetett arcán
lépéselőnyben kacag már a nyár."
Nagyon tetszett ez hatalmas sóhajtás, főleg a beidézett! Szeretettel olvastalak: gyöngy
Kedves Erzsike!
Lehet, hogy van némi szomorúság a versemben, de igyekszem talpon maradni és élvezni az életet amíg lehet.
Szeretettel láttalak, ölelésem: Ica
Drága Rózám!
Köszönöm kedves, beleérző soraidat. Ebben a korban már próbál az ember összegezni, ha bölcsebb is, nincs az a tűz az a lendület.
Örültem, hogy itt jártál. (l)
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ilonka!
Szeretettel olvastam kissé szomorú versedet. Nagyon szép, tetszik.
Müller Péter írta: "Az úton végi kell menni akkor is, ha az a poklon át vezet"Régóta őrzöm ezt az idézetet.
Menni kell tovább az úton..
Még sokáig hintázzon lágyan arcodon a mosoly.
Sok szép verset írjál még.
Szeretettel gondolok Rád. Erzsi
Kedves, Drága Icukám!
Milyen igaz a versed. Annyira vágyik az ember néha az egyedüli szárnyalásra és mikor megkapja attól sokkol be. Az egész versed tetszik, de ez a két soron nagyon szíven ütött:
"Semmi nincs érettem, se Ég se Föld,
porszem vagyok, mit elfúj lassan a szél."
Igen ez a sorsunk. Ide születünk és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megöregedtünk, azt látjuk, hogy elhagytak szeretteink, hogy magunk maradtunk. Mint a vadvirág a réten amely a szikrázó nyár tartozéka és aztán jön egy fuvallat és eltünteti.
Drága Icum! Jó volt nálad járni.
Szeretettel olvastalak: /mami/