Felnőttként

Összes megtekintés: 1,471 

Felnőttként

Naponta taposok szürke aszfalton,
és tudom, vele együtt kopok én is.
„Szeretlek élet.” ez az én mantramom,
ez másoknak talán csak hipotézis.

Hitemet jócskán kikezdte a „tudás”,
de lassan megértem, hogy ki vagyok.
Igazmondók között ki is a dumás,
s naponta vetek “jógondolat”-magot.

Még kevés mit értek s csoda minden itt.
Mosolyért nincs kenyér, kocsim nyekereg,
csak bennem épülhet templomom, a Hit
s nem kell ahhoz ünnep, hogy boldog legyek.

Karácsonyfa előtt bénultan állok,
ha nem tudom hol a „mennyből az angyal”.
Hacsak nem szövöm tele kis világom,
magammal hozott, szabad akarattal.

Gyermekként volt, hogy Istentől is féltem,
erre tanítottak papok s öregek.
Ma már csodát látok a teremtésben,
s ha bármi fáj, égi atyámnál bátran zörgetek.

2014.

“Felnőttként” bejegyzéshez 21 hozzászólás

Szólj hozzá!