Ha majd eljön a Szépek kora

Ha majd eljön a Szépek kora

sárgulnak a fényképek,
falról pereg a vakolat,
és behajolnak, mind a szélek.
Egykori élmények, porosodó albuma.

Megszorítom a régi könyvet
beleszippantva, még megragadom,
de egykori illatját, már aligha érzem.
Eloldalgott, már feledésben vagyon.

Szép korban élnem könnyű lesz!
Stócban, betűkben sorakoznak éveim,
hiszen, amit a vénülő ész, már nem jegyez meg
azt a papír el sosem ereszti.

Írok én néked verset, szép regét
Miért ne fáradnék cifra szavakkal?
Hagyd, had látassam miként látlak én
rémekben, földel elborított tiszta hanttal.

Ne félj barát, én téged nem feledlek!
Öreg lelkű poéta szóval,
felruházlak, arannyal díszítlek
hogy emlékezhess majd a Mostani jóra.

S ha eljön majd a Szépek kora
nyisd majd ki e dohos könyvet
s pár könnyel, örömteli momentummal
csak emlékezz, érezz, s lépj a múltba.

Mert hamar esik majd a vakolat a falról
és sárgulni kezd majd a behajolt papír,
de versbe szedett szép sorokkal
az Örökké darabjaivá leszünk mind.

2014.06.26