Mint az őserdő

Mint az őserdő

Mint az őserdő a kertem,
Ahogy növekedik,
Hol a fűrész, metszőolló?
Gyorsan kivágatik!

Csak apránként, mert az erőm,
Szomorú, de véges,
Ha elkészül, világos lesz,
A látvány fenséges.

Kertem éke a csicsóka,
Igen kapaszkodik,
Célba vette a nagy fákat,
Máris uralkodik.

Hogy a csöppnyi füves gazok,
Szóba se kerülnek,
Eső esett, feléledve,
Szépen elterülnek.

Újabb bozontoshoz érek,
Kiszáradt nagy bokrok,
Sűrűsödve, magasodva,
Tengernyi gubancok.

Mind beragadt a ruhámba,
Ó édes Istenem,
Sok kis erőszakos bogáncs!
Több napig szedhetem!

Ifjú korában ő sztár volt,
Apró kék virága,
Nefelejcs, ó kék nefelejcs,
A szívembe zárva.

Budapest, 2014. június 26.

“Mint az őserdő” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa, Mami-Rózsa, Terézke és Zsuzsa!

    Köszönöm szépen kedves szavaitokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f):](f)

  2. Drága Violám!
    szépséges soraidat szeretettel olvastam, ölellek érte sok-sok szeretettel: Zsuzsa

  3. Kedves Viola!
    Kiszedted már a bogáncsokat???
    Szívesen segítenék, de messze Vagy!
    Hát ezen könnyen változtathatunk …igaz?
    Puszi: Kövesdi Teri

  4. Nekem azért lenne egy kérdésem a természet felé? Miért a kapálás után esik az eső? Nem lehetne egyszer, csak egyetlen egyszer előtte? Azt hiszem itt mindnyájan, akik kertészkednek, hasonló a gondja. Néha nem rossz ez a fene nagy kert, de sokszor bosszant.
    Viola! Szeretettel olvastalak: /mami/

  5. Kedves Viola!
    Én is hasonló gondokkal küszködök kertemben, átéreztem versed minden sorát.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  6. Kedves Erzsike, Maria, Judit, és Lexike, Drága Kertésztársaim!

    Köszönöm hozzászólásotokat és minden gondolatot, melyek felém szállnak. Jó Veletek lenni.

    Maria Te szépség! Te vagy ezen a képen? Teljesen lázba hoztál.
    A Hölgyek nagyon csinosak, már csak Erzsikének is kellene egy kép. Olyan szép voltál a Találkozón a lila pulcsiban.

    Sok szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(l)(f)

  7. Drága Violám…meg kell küzdeni a gyomokkal-olyan ez mint maga az élet. Szép versedet szeretettel olvastam. Lexid(l)

  8. Kedves Viola!

    Szinte ott lépkedtem Veled a kertedben.
    Az élet körforgása lehetővé teszi, hogy részünk legyen egypár megújulásban, a kertünk új erőre kap tavasszal. Néha nem a mi elképzelésünk szerint fejlődik, és elkel a fűrész és a metszőolló, hogy ne váljon dzsungellé.
    Bizony a piciként féltett bokrokból idővel mindent kiszorító vad növény lesz!
    Szép versedet örömmel olvastam!

    Judit

  9. Drága Viola!
    Kedves versedet teljesen átérzem. Ma én is egész nap a kertet böngésztem.
    Nagyon élethűen megjelenítetted az élményt.
    Szeretettel üdvözöllek. Erzsi

Szólj hozzá!