Csak téged akarlak!

Csak téged akarlak!

Terítsd le rám,
szemed fényéből font puha takaród.
Két kezed simogató békéjéből,
adj nékem oltalmat átölelve.

Hosszú hajad selyem simogatását,
had érezzem újra arcomon.
S forró csókkal szeretném édes ajkadat.
Várlak…

Hiszem eljössz,hogy megválts engemet,
harminc esztendeje tartó rabságomból.
Kitépvén szívem körül bátran,
tüskés,szúró-fájó gyom éveket…

Óh szelíd hangod hallván,
felszáradnak könnyeim.
Harcolni lesz erőm újra-örökkön.
Mert megvívni kell sok véres ütközetet.

Pillanatok tükörképeibe tekintve:
Elfeledve mindent,
szeretni perceket…
Terítsd le…

Terítsd le rám:
Szemed fényéből font puha takaród.
Éjjeleknek hűvös borzongásaiban:
Csak téged akarlak…

Soltszentimre; 2000.Május 16.

Szólj hozzá!