Valahol…

Valahol…

Valahol, mindig süt a nap.
Valahol, éheznek az emberek.
Valahol, özönvíz zubog,
Valahol, gépfegyver ropog.

Valamit, mindig álmodunk,
Valamit, mindig eljátszunk,
Valamit, mindig szeretünk,
Valamit, mindig elvesztünk.

Valahol, béke s csend lehet,
Valahol, megrezdül a szeretet,
Valahol, reményt találunk,
Valahol, szép lesz halálunk.

Balatonvilágos, 2010. augusztus 23.

“Valahol…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Erzsikém!

    Igaz és örök érvényű gondolatokat fogalmaztál meg versedben, a remény mindig új utat mutat.

    Szeretettel:

    Marika

  2. Kedves Erzsike!

    Sok igazság egy versben, bár régen írtad, de most is érvényes. Én az utolsó sorban bizakodom.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!