Magányország

Magányország

Magányország amelyben élek,
ki csak önmagával határos,
velem él pár millió lélek,
pár millió, de mind magányos.

Valahol az úton veszett el tán,
vagy nékünk nem jutott Ígéret,
nem igért nekünk senki hazát,
– s óh szép hazában boldog élet…

Szép ország már csak a lelkünkben,
sorsunk örökké erre vágyni,
s alkonyba bámuló szemekkel,
a lelkünk mélyén megtalálni.

Csak veszteglünk itt néhány nyarat még,
– valami útközben veszett el tán
lelkünkből, jó magyar nemzetség,
s ím magányország lett a hazánk.

“Magányország” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Andás!
    Mély gondolatok, érdemes rajta elmélkedni.
    Örülök, hogy olvashattam versedet.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!