A Jantyik tanya

A Jantyik tanya

Kicsiny tanyánk ,
ami messzi volt a falutól,
A toronyig sem láttunk el,
akkor sem,ha egy nagy fára másztunk fel
A harang hangját sem hallottam soha sem
A mi kis tanyánkon pihent a csend.

A nagy diófa árnyékába
Hol dél időben anyánk az ebédet tálalta,
csak a kanalak csörgése, a gyerekek mohó szürcsölése,
vagy a fán megbúvó egy-egy vad galamb burukkolt,hogy erre van
csak csendesen,mert délidőben
A mi kis tanyánkon pihent a csend.

Este fele a liba pásztorok útra keltek
Az aranysárga tarlón cipőtelenűl, mezítláb lépkedtek
könyvel,vagy foci labdát kergettek, az ostorral nagyot csettintgettek
Múú,jelzett hangosan a tarka tehén,apánk kiterelte ,a zöld füvet mohón legelte
Sötétedéskor már mindenki a diófa alatt est ebédezett
A mi kis tanyánkon ismét megpihent a csend.

Kondoros 2014.július.6.

“A Jantyik tanya” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!
    Öröm olvasni kedves emlékező soraidat.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa:)

  2. Kedves Rzsike!

    Olyan elragadó és kívánatos a versed, hogy én is szeretnék ott lenni. Gondolom Te is? Csak hát az idő elmúlt, ez már csak emlék.
    Szeretettel gratulálok: Viola :]

Szólj hozzá!