Soha nem késő

Soha nem késő

Alkonyórában nőnek az árnyak,
közelgő sötét félelmet sugall.
Lélek mélységén rettennek bátrak,
ha végzet szele sejtelmet fuvall.

Soha nem késő, míg a szív dobban,
homályból fénybe utat keresni.
Fordulni, ha kell száznyolcvan fokkal,
éjszaka egén csillagra lelni.

“Soha nem késő” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Köszönöm, hogy olvastál és igazat adsz, a fiatalság már sajnos vitatható. A reményt a hit adja, amit a Te verseidből is kicsengni hallok.
    Szeretettel: Rózsa:)

  2. Kedves Rózsa!
    Elolvastalak, igazat is adok, de Ti még mind fiatalok vagytok!
    Eljön olyan élethelyzet, illetve hosszú ideje benne gyötrődik az ember, amikor csak egy jöhet, a "megváltás".
    Kövesdi Terikét szerető család veszi körül, de nekem csak a Gép van és távolról Ti. Ezért mitől lehetne reményem?
    Szeretettel: Viola :]

  3. Kedves Terézke!
    Köszönöm szépen versemhez fűzött hozzászólásodat.
    Igen, feladni nem szabad.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Rózsa!
    Nekem az Édesanyám sokszor mondta,hogy
    "Jobb későn,mint soha!"
    Amit elmulasztottam azt tegyem meg most.
    Így helyrehozhattam ami korábban nem sikerült.
    Csak "feladni" nem szabad!
    Egy életre ehhez tartottam magamat.

  5. Kedves Rzsike!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  6. Kedves Éva!
    Köszönöm, hogy olvastad versemet, örülök egyetértő véleményednek.
    Szeretettel: Rózsa:)

  7. Kedves Zsófi!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  8. Szerintem sem késő sosem változni, új utakat keresni, hitet találni valamiben, valakiben. Szeretettel olvastalak. 🙂 Éva

  9. Nagyon szép!
    A káosz önmagunkban is vonzza a sötétet, ezt is észre kell venni, de lehet .e világosság nélkül felfigyelni rá?

    Versedben erre adsz útbaigazítást. Mindezen túl nagyon jó volt olvasni dallamos, ritmusos, és gyönyörűen rímelő versed. Tömör és lényegre törő a versed.

    Őszinte gratulációm, Zsófi

Szólj hozzá!