Amikor írok

Amikor írok

Valami édes késztetés
bizserget mélyen, legbelül,
szaporább lesz az érverés –
az érzés lassan csendesül.

Arcomon bíbor pír fakad,
zsibong a vérem – alkotok!
Nyirkos a blúzom, rám tapad,
tollamnak szára dalt kopog.

Valami furcsa égi hang
diktál, s én írok – írni kell!
Kottákat bong egy kis harang –
ilyenkor Isten, rám figyel.

Telik a papír, fú a szél,
dallamos rímek ringanak,
odakinn hózik, dúl a tél,
de bennem nyár van, tűz a nap.

Valami láz, mi szétrepeszt,
s lángokat gyújt a jéghegyen,
ünnepi kegyként élem ezt,
sebez, de nékem lételem.

Elégek reggel, s este is,
hamuvá, porrá hamvadok,
félek, hogy egyszer elveszik,
amit a drága Úr adott.

Amikor írok, szárnyalok
keresztül, át az éteren,
repítnek színes vágydalok,
bennem a szépség így terem.

Valami égi béke ez,
ajándék fentről, énnekem –
tudom, hogy lassan vége lesz,
pedig én ettől létezem.

Fiam, ne sírj, ha elmegyek,
gondolj majd arra akkor ott,
verseim engem rejtenek,
s anyád boldog volt – alkotott!

2014.07.11.

“Amikor írok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Viola, kedves Ica! Köszönöm szépen a látogatást, és a kedves szavakat. Örülök Nektek.
    Szeretettel.Zsike 🙂 🙂

  2. Kedves Zsike!
    Nagyon szépet írtál, minden érzés benne van. Így érdemes.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

  3. Kedves Erzsike, Icus, Gabika, Rózsa!

    Szívemből köszönöm a látogatást és minden kedves szavatokat. Ölelésem:Zsike :):):):)

  4. Kedves Zsike!
    Itt is örömmel olvastam szépséges versedet.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa:)

  5. Hát igen, ilyen is ez. Nagy mestere vagy te a szavaknak, rímeknek. Öröm járja át minden gondolatodat.
    Szeretettel gratulálok. Gabi

Szólj hozzá!