Madarat láttam az égen

Madarat láttam az égen

Madarat láttam az égen
menekült éppen
a fekete felhő
a meleget elkergető
széllel verekedő
zord idővel
szemben.

Szárnyait csapdosta
párját hívogatta
hol az a fa,hová
fészkét rakta
nem találja a
szél messzire
sodorta.

Nem bírta, feladta
a szél erősebb nála
ereje elhagyta
a vihar sodorta
ő hagyta
életét a
sorsra bízta.

Madarat láttam az égen
ő is menekült éppen
mint mi a rohanó
idővel szemben
lehetetlen
az idő kegyetlen
kérlelhetetlen.

Elrobog melletted
észre sem veszed
erőtlen kezek
őszes fejek
magányos reggelek
jelzik neked
valami közeleg.

Kondoros, 2014.július.25.

“Madarat láttam az égen” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!

    Szép párhuzam a madárka és az ember tehetetlensége között.
    Az idő kegyetlen velünk, de nem szeretnék magányos reggeleket….

    Gratulálok szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!