Tiszta

Tiszta

Tiszta a csendben,
a hittel átélt szerelem.
Tiszta az erényektől szenvedő,
vérvörös szívem.

Elsőként minden reggelen,
megáldatom új napom.
S őszinte imával adózva,
kérem majd még holnapom.

Buja illatú rózsáknak kertjében,
édes csóktól boldogan:
Tiszta a szó,
mit kiejtve hallgatok…

Mintha az emlékek ösvényét járnám,
lassacskán hogy-ím ballagok.
Verejtékező homlokkal,
küzdjünk a jóért-a szépért.

Mert ami az örök,
hogy egyszer álmodunk,
máskor meg remélünk
szüntelen kőrforgásban…

Tiszta lélekkel,
őszinte szenvedéllyel;
Mindenkit akikért:
s akikről szól ez az egész…

Szeress…Szeress…

Kisizsák;1990.Február 11.