A bókjászol néha eldől
zokni vagyok szóból szedve
fel kell húzni a lelkedre
ölelésekkel üzentem
örömködjünk sejtfüzetben
a sok betűeledeltől
a bókjászol néha eldől
óhaj bámul a versblúzba
férfirugóm csípőd húzza
forró ciklon jön hetente
csodát cseppentek szemedbe
s ez a mozgás nem idegen
én sprintelek a szívedben
végre megleltem e sávot
hol jól fogható varázsod
szóképemben nem vibrálsz már
nekem fénylesz agynál ágynál
bájaid ívét ismerem
röppálya vagy az idegen
tőled borzolódik vérem
megfésülhetne az éden