Jantyik Tanya 4. Verstanulás

Jantyik Tanya 4. Verstanulás

Mint a pásztortűz ég,őszi éjszakákon…
Magoltam a verset, járkálva a kerti kis út mellett.

A megy fáról egy-egy zöld szemet megettem,
De Arany János versét mégis nehezen értettem.

Gondoltam a zöld megy az majd frissebbé tesz,
Megértem, hogy Arany miért kért segítséget.

Ilosvai Selymes Péter vajon írt más verset….,
És mi az, hogy nyomán, írta az előzményt?

Ezen törtem a fejem, az utat róva órákig én,
A tanyától az útig száz méter lehetett.

Napközinek használtam ezt a helyet,
Még mindég nem tanultad meg Erzsike?

Kiabált át, a szomszéd öreg nénike,
Egész délután járkálsz fel alá, a
Könyvet estére tedd a fejed alá…!

Az utat jól kitapostam,a verset
Másnapra sem tudtam, így tovább jártam,
A kert menti kitaposott úton, de a,
Toldit a mai napig kívülről fújom…

Tanítóm. 2014.tavasz.

Kondoros 2014.július.8

“Jantyik Tanya 4. Verstanulás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!

    Szeretettel olvastam kedves, emlékező versedet. A Toldihoz és versedhez gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!