Hinni akartam
Mindig szomjaztam, kerestem a jót,
reméltem a nap egyszer rám ragyog,
s elűzi majd a kegyetlen valót,
álmodtam mindezt…
talán túl nagyot.
Hinni akartam, nagyszerű élni,
s átölel néha majd a boldogság,
a holnapoktól sem kell majd félni,
ma már belátom
mindez bolondság…
2014-01-26
Kedves Ancsa!
Jólesnek bíztató szavaid 🙂
Remélem én is 🙂
Köszönöm figyelmed.
Szeretettel: Éva
Kedves Róza!
Nem adom fel, csak kiírtam magamból…
Köszönöm véleményed, bíztatásod.:)
Szeretettel: Éva
Kedves Ica!
Köszönöm bíztató szavaid 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Icu!
Jól látod 🙂
Remélem még én is a jót, a szépet, a boldogságot…
Örülök, hogy olvastad a versem 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Viola!
Lehet, h fiatalabb vagyok, és változik még a véleményem is, de mindezeket már a megéltek alapján írtam.
Köszönöm kedves szavaid 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Zsike!
Hát persze. Leírjuk, kimondjuk, és meg tovább az élet…
Köszönöm a figyelmed 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Janna!
Ez egy folyamatosan kavargó, letisztuló érzés, de bennem van és ezért le is írtam. Ettől még nincs világvége 🙂
Köszönöm, h olvastad 🙂
Szeretettel: Éva
Sose add fel..bár minden szavad igaz.:(
Nem szabad feladni kedves Éva.
A hit az ami megerősít!
Szeretettel voltam nálad: Ica
Kedves Éva!
Nem bolondság, csak egyszerűen rengeteget csalódunk. De azért hinni kell még, s a Nap Rád ragyog – szívemből kívánom.(f)
Ölellek szeretettel: Icu
Kedves Éva!
Ez bizony így van, tanúsíthatom. Bár Te még jóval fiatalabb vagy és remélem, változhat még a véleményed.
Szeretettel: Viola (f)
Van ez úgy?
Többször is leírhatnánk?
Szépen összefoglaltad.
(l)
Bántottak, vagy csak egyszerűen fáradt vagy? (cfc)