ÁBRÁNDOS LÁMPASOR

ÁBRÁNDOS LÁMPASOR

Ábrándos lámpasor
gyér fényénél sétáltam
A múlt beszökött oda,
ahol veled jártam
Tompán felködlött
parázsló vágyak íze
Ma is emlékezem,
kimentünk a vízre
A vén hold volt kísérőnk,
és a szerelem
A lágy hullámok hátán
eggyé lettél velem
Olyan boldog voltam,
de orvul jött a sötét
Reánk uszítva
a kétségek ördögét
Elrabolt tőlem
a feltámadó vihar,
így játszott, jajongott
a vész óráival.
Kidöntött gyenge fákat,
s tépett ezer levelet
Fájt, de soha nem mondtam ki
többé a nevedet.

Eger,2014,03.07.

Szólj hozzá!