Korzózó kromoszómák
mindegy ez a mélyedés ránc vagy jászol
ha a sorsom parazsával te játszol
rajtad több műszakban dolgozott szívem
s végre harisnyádban fénylik az igen
piszok helyett kéj fut neki a vérnek
húsom alatt téged fürdet az ének
köldökünk körül a mozgalmas árnyak
lemondó e-mailt küldnek a magánynak
ekkora fénnyel öröm nem járt itt még
benned és bennem babrál a meghittség
s szombat és vasárnap között korzózva
egymást melegíti két kromoszóma
ahogy a káprázat kettőnket jár át
idill tépkedi pár DNS-láncát
minden érintés ezer felé tagol
kicsúszik szerelmünk a bőrünk alól