Nagyon fáj
Szépen elúsztak, mindig a vágyban
ha nem akarták, sehogy se\’ volt.
Fel nem ocsúdva daccal és lázzal
tenyereikben tüzet csiholt…
Lehelj be engem szerelmed lángján
izzon és forrjon vér ha szalad!
Életnek járjon, minden új percben
kicsordulásig az akarat.
Bennem és benned viruljon nyárral
ezerszilánkosan szerelem
Szikráit szórja fel az egekbe
csillag a szemed, ha itt vagy velem
Töltsed az estét, az éjszakát is,
reggel a hajnal majd fénybe borul,
lehetnénk egy pár, mert csak a Nap jár
fenn a nagy égen ártatlanul…
Lehet, hogy most nagyon fáj,
ma még bizony nagyon fáj,
az időnk is velünk jár.
Akkor szólj, ha megunnál,
lélek sír, mert nagyon fáj…
Ez a vers is régóta porosodik már…köszönöm nektek, hogy leporoltátok. Andrea, a válasz, az első rész utolsó két sorában…:)
"Bennem és benned viruljon nyárral
ezerszilánkosan szerelem"
vajon ettől fáj annyira
vagy
"Szikráit szórja fel az egekbe
csillag a szemed, ha itt vagy velem"
nem tisztázódott bennem
nagyon magával ragadnak a soraid
jövök még csemegézni;)
Köszönöm szépen, hogy leporoltad és hozzá szóltál e magányos verset. Szeretettel látlak mindig verseimnél., Üdvözöllek:)
Húúúú, de jól beleválasztottam, mit olvassak el először tőled….hát tetszett…és nagyon,,,sőt …elviselhetetlenül fáj…a lelkem…köszönöm a versedet hozzá.