Gyertyák s az élet – Holnap Magazin

Gyertyák s az élet

Ülök a szobámban,
az asztalon két gyertyaszál.
Átgondolom az életem,
s nézem a két árva gyertyát.
A városra csend borul,
csak az ablakokba nyuladnak ki a fények.
Mint megannyi szentjános bogár,
világítanak az éjben.
Lassan szobámba is beoson ,
a szürkeség.
Már csak árnyak látszanak,
mint emlékeimben a képek.
Halvány emlékek,
szépek s remények.
Mikből nem lett semmi,
csak egy fájó lélek.
Kezem mozdul,
fény villan.
A két gyertya lángra kap.
Lángnyelvek inognak,
csak életet utánoznak
Egyik felcsap, nyújtózva ég,
míg a másik pislog,
aludni kész.
De lassan megnyugszik ,
az egész.
S szép lassan egyenletesen ég.
Egyszer csak összeborul
mint két emberi lény.
Újat lobban szikrát hány,
az életben szerelem talán.
Egymásba fonva ég tovább ,
a két árva gyertya szál.
Lángjuk együtt ég tovább,
oldalukon viaszfolyó,
fut tovább.
Életben a gyermekek,
így születnek éppen meg.
Sok kis apró gyöngy ,
cseppek.
Asztalomra peregnek.
A két gyertya lassan fogy,
így telnek az évszakok.
Lassan el is alszanak,
csak egymásra borulnak.
Újra sötét a szobám,
de értem életem útját.

“Gyertyák s az élet” bejegyzéshez 9 hozzászólás

Kedves Ronikám…Gyere mindig, végre itt vagy velünk újra Puszikám.(f)

Drága Icuskám….Részvétem neked. És igaz szeretetem küldöm.(l)(f)

Drága Rózsám..köszönöm és boldog névnapot kívánok.(l)(f)

Drága Lexim!

Nálam is gyertya ég, mellette egy gyönyörű rózsa, mit a férjem a kertünkből hozott be kora délután.
Jól tetted, hogy emlékezel, így és ettől tisztul a lélek.
Szép vers, szeretettel olvastam.
Ölellek: Icu(l)