A fűszál balladája
Friss és erős voltam,
mikor megszülettem,
reménységes zölden
a világra jöttem,
fűszál lett a nevem,
s anyám elhelyezett
a közeli réten.
Énekel a fűszál,
szomorú a hangja,
mert nincsen már senki,
aki meglocsolja,
fél, hogy a szárazság
végleg elsorvasztja.
Hallgatom a hangot,
azonnal eldöntöm,
hogy én meglocsolom.
Van nálam víz bőven,
tele van a vedrem,
szenvedő fűszálnak
a nyakába öntöm.
Hálás a füvecske,
meglátogat engem,
zöld szőnyeget terít,
-és méghozzá ingyen-
egész udvaromra.
Zsermen barátom, mindenben igazad van,jól érezted az egész verset,s a befejezést illetően nagyon-nagyon igazad van.Meg is kérem Admint,hogy az utolsó 5 sort törölje. Köszönöm,hogy bejöttél.
Barátsággal:
kisjankó