Az Anyák dolga mindig az aggódás
a reszkető félelem, a megóvás –
vérükben kétség küzd jóval, nem-jóval
ajkukról sűrűn szakad fel a sóhaj.
Mit számít a kor? A gyerek az Gyerek.
(szívük zaklatott szorongással remeg) –
szabadság sem jár, a megnyugvás ritka
évek sors-rúdján röppen a gond-hinta.
Először azért, hogy miért nem alszik
vajon mért sír folyton, lelke viharzik? –
tán túl sok az, mit közölni szeretne?
jól van, jól, de jobban tenné nevetve.
Később szalad Ő, vízben, porban ott van
kinyílik a tér, s ettől kedvre lobban –
csillogó kamasz-szem színekben dúskál
most futni kell, az Élet szaga húzgál.
Csordultig „illattal” kelleti magát
harcol a kis ember, nyerni kell Csatát –
szippantja az ízt, mit a világ kínál
eközben felnő, míg a Sors csak bírál.
És hogy hol vannak ezalatt az Anyák?
pontosan ott, hol zajlanak a csaták –
ha nem is testben, de lélekben igen
a gyermek ha tudná!…hinne Semmiben.
Az Anyák dolga mindig az aggódás
a reszkető félelem, a megóvás –
az Anyák Így Születnek, boldog kínban;
ne bántsd őket ezért, épp erről írtam.
(2014. július)
Veronika kedves!
Köszönöm szépen, hogy ekként gondolod, bár…tartottam az apák "haragjától", hogy ennyire leamortizáltam a szülői szerepet. 😉 Máshol megemlítették, de erre az volt a válaszom, hogy természetesen Ők ugyanolyan fontosak, de arról írjanak az Apák. 🙂 Majd utána-nézek a prózádnak. Szeretettel láttalak. Éva
[u]Terike drága![/u]
Bárkivel előfordul. 🙂 Puszillak.
[u]Kedves Rózsa![/u]
Köszönöm szépen aktív, értő jelenlétedet, szeretettel. 🙂
[u]Icum![/u]
Írtam Hozzád néhány sort, de itt is szeretném részvétemet és együttérzésemet kifejezni testvéred távozásával kapcsolatosan. 🙁 Én igyekszem úgy felfogni, hogy…itt vannak velünk, bennünk és sokat gondolok együtt töltött percekre, napokra, pillanatokra. Főképp olyanokra, amikor nevettünk együtt (most pl. édesapámról beszélek) vagy a fiatalabb-kori éveire, amikor én még gyermek voltam…miket beszéltünk, tettünk, mókáztunk össze. Persze ez eleinte alig segít. 🙁 De később talán igen. Örülök, ha versemmel kicsit tehettem valamit a kikapcsolódásod terén. Még ha ez néhány percnél nem is tartott tovább, az is valami. Hálás vagyok neked a kitartásodért, ami többek között a rendszeres látogatásomban nyilvánul meg. Puszillak. Éva
Drága Évám!
Már délelőtt elolvastam versedet, s melegség öntötte el a szívem. Minden ANYA helyett/nevében írtad. Kicsi kortól a felnőtté válásig, amíg lélegzünk, ott vagyunk mellettük.
Hát, sokáig lélegezzünk még, miattuk – értük(l)
Élmény volt ismét itt lenni Nálad, köszönöm.
Ölellek szeretettel: Icu
Kedves Éva!
Versed nagyon szép, szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa:)
Szeretettel megköszönöm a kiigazítást.K.Teri
[u]Kedves Rzsike![/u]
Nem is mondom, hogy nem jó. 🙂 😉 Köszönöm szépen, hogy olvastál, szóltál.
[u]Terike kedves![/u]
Gondolataidat valószínűleg nem Rzsikének címezted, hanem nekem. 🙂 Mindenesetre…én válaszolok. Örömmel fogadtalak Téged is, hálás köszönet a látogatásért. Én nem mondanám "szent"-nek ezt a hivatást, hiszen úgy veszem észre, hogy mostanában kicsit túl van ez a "dolog" misztifikálva. Azaz…inkább: torzítva/"műiesítve". Kevésbé érzik természetes folyamatnak a leendő szülők a terhességet, a gyereknevelést. De ez hosszú, ne menjünk bele. 🙂
[u]Viola kedves![/u]
Neked is nagyon köszönöm értő olvasásodat. Szeretettel láttalak és örülök, ha tetszett. 🙂
[u]Lexim drága![/u]
Köszönöm szépen. 🙂 Puszillak.
Mindenkinek szép-napos-ölelős hétvégét kívánok! Éva
Kedves Évikém…nagyon szép.Szeretettel olvastam:)(f)
Kedves Lambrozett!
Nagyon szép és igaz a versed.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)
Rzsike!
Anyának lenni a legnehezebb dolog…
Mi nők akkor is vállaljuk e szent hivatást.
Hálát sem várunk érte…ez a mi dolgunk."Szent hivatás'"
Örömmel tesszük.
Szeretettel olvastam gyönyörű gondolataidat:K.Teri
Bizony így éljük le anyai életünket.
Kedves és aggódó szavak.
De Anyának lenni mégis jó.