Paul Verlaine soraival

Paul Verlaine soraival

“Ősz hùrja zsong”,pendíti lágyan lomb-akkord,
hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak.
Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak
bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold,
fényt dalol, sikongat nádi szélben félt-lidérc.
Csendes árny úszik a vaksi éjen át, ölelni
cseppen le az égről milliónyi tűz-parány.
Igézve lelket, vallanak hű szerelmet, s élni kész
mindahány…valld be már; szeretni fáj, és te félsz.
Lázadna merszed, először tennéd, mint szűz-leány?
Elhaló lánggal csuklik magába vágy-remény.
Kialszik csend-bújában, s messze száll.
Ó, csak a nyár varázsa benn az őszben élne még!
Elhordva jár,s kering.”Mit felkavart a rossz szél” …

“Paul Verlaine soraival” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves Éva, hogy olvastad a verset, dehogy haragszom, sőt, köszönöm, mert nagyon régi-régi kedvencem ez a vers.Csupa fájdalom, szépség, szomorúság ez a vers, akár az elmúlás…hangulatában szerettem volna kicsit átadni ebből, talán sikerült valamennyire.Szeretettel üdvözöllek:B:)

  2. Elragadóak soraid ezekkel a míves belső-rímekkel és méltó "párja" az említett költő versének, bár az fájdalmában is játékosabb. 🙂 A Tiéd mélázóbb, szövevényesebb. Ugye nem haragszol, ha ide-hozom az a másikat is? Ha nem szeretnéd, akkor szólj és letörlöm. Szeretettel. Éva

    Paul Verlaine: Őszi chanson

    Ôsz húrja zsong,
    Jajong, busong
    A tájon,
    S ont monoton
    Bút konokon
    És fájón.

    S én csüggeteg,
    Halvány beteg,
    Míg éjfél
    Kong, csak sírok,
    S elém a sok
    Tűnt kéj kél.

    Óh, múlni már,
    Ôsz! hullni már
    Eresszél!
    Mint holt avart,
    Mit felkavart
    A rossz szél…

    (fordította: Tóth Árpád)

Szólj hozzá!