Elfogyott a nyárnak könnye

Megosztás Nyomtatás 105 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Elfogyott a nyárnak könnye

Elfogyott a nyárnak könnye,
mosolyogva lép az őszbe.
Indián mezt ölt magára,
sugarat tűz fényhajába.

Édesíti szőlő levét,
aranyozza fák levelét.
Egy kicsit még itt időzik,
éjszakánként elrejtőzik.

Marasztalnám, kedves vendég
de elszálltak mind a fecskék
Szíve vonzza a távolba,
elő kerül vándorbotja..

Túl avaron, zord havason,
ha majd ismét madár dalol,
Tavasz nyomán, láthatáron,
megígérte, viszontlátom.

(2014-08-28)

“Elfogyott a nyárnak könnye” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Hespera!
    Köszönöm szépen kedves, értékelő véleményedet és gratulációdat: Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa!
    Ez egy nagyon bájos nyárbúcsúztató Vers!
    Tetszik! Jól megszemélyesítetted a nyarat, szinte látni, ahogy őszruhába öltözve, vándorbottal a kezében indul, de még közben elvégzi feladatait: a szőlő édesítését, a levelek aranyozását stb.
    Gratulálok!
    Hespera

  3. Kedves Veronika!
    Köszönöm gratulációdat. Örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Maria!
    Köszönöm gratulációdat, örülök, hogy tetszik.
    Szeretettel:Rózsa

  5. Kedves Zsermen!

    Gratulációdat itt is köszönöm, kedves véleményednek őszintén örülök.

    Üdvözlettel: Rózsa

  6. Drága Icu!

    Köszönöm gratulációdat.Örülök, hogy tetszik a versem.
    Sok szeretettel: Rózsa(f)

Szólj hozzá!