Korral múlik…

Összes megtekintés: 351 

Korral múlik…

Korral múlik a külső szépség,
helyébe lép a bölcsesség,
szemed sarkában ráncok ropják
nevetés barázda táncukat,
bőröd selyme már rég a múlté,
lelkedben élet láng ég,
halld agysejtjeid nógatását,
s add át tapasztalását
virgoncan rebbenő unokádnak,
a jövő világának,
hogy ne kelljen majdan lábának
újra taposni kábán
megtett utadat lábad nyomán,
csak folytatni tovább
az életet, családi hagyományt,
falni a tudományt,
érezni, égni szerelem lángban,
dolgát tenni a világban,
és amint megérti értelmét,
leléphetsz a meredély
szélén.

“Korral múlik…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm a hozzászólásaitokat!
    Mi, üregek, mondjuk a magunkét, a fiatalok meg vagy megfogadják, vagy nem, de tudnunk kel, hogy ezzel mi is így voltunk annak idején, amit nem fogadtunk meg, azt később a saját bőrünkön megtapasztaltunk.

  2. Kedves Yolla!
    Realista tartalmú versed sok tapasztalatot és bölcsességet foglal magában. Szívesen olvastam. S örömmel fedeztem fel benne a humort is. Legkedvesebb két sorom a következő:
    "szemed sarkában ráncok ropják
    nevetés barázda táncukat,"
    Kívánom, hogy legyen sok ok a nevetésre, hogy ezek a nevetős ráncok elmélyüljenek a szemed sarkában!
    Hespera

  3. Kedves Jolika!
    Igaz és bölcs a versed. Készülni kell az útra, előtte pedig átadni a tapasztalatokat, ha meghallgatják.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  4. Kedves Jolán!
    Múlik az idő,de bölcsebbek lettünk.
    Helyünkre a mi okos, szép unokáink jönnek.
    Nagyinak lenni …kevesebb gondot és több örömet jelent.
    Az "anyaság"küzdelmesebb,nehezebb volt.
    Szeretettel: K.Teri

Szólj hozzá!