Halld meg…

Összes megtekintés: 995 

Halld meg…

Szürke ablakon tompa fény koppan, s remeg
az alkony nap-foltozta házak tetején.
Őszi szél csipkézte álom fákról pereg
s dallama a nyárnak levélként hull elém.

Faltól falig érő életszerelemben,
emlékek közt, csendben lelkem templomában,
picinyke oltáron gyertya fénye rebben
s feldereng, amikor gyermekként csodáltam

a felkelő napot, kertnek legvégében,
hová mezítláb lopóztam vélt-titokban.
Láthassam az eget miként vált át kékre,
az éj szorításából mikor kilobban.

Lássam a csodát, a világ mikor ásít
s könnyezik a fű hűs hajnali örömtől,
előttem hasaló réttel ahogy játszik
a nap, miközben tej-szín felhőkkel flörtöl.

E képektől az ősz, ím édessé érik,
varjak károgása bennem zenévé lesz.
És lassan eltűnik fejemből a tévhit,
hogy keserű pohártól vásik az élet.

Hisz mindegyik rosszban ott rejtőzik a jó,
gyermeki éned és hited, ha megőrzöd.
S mi tarsolyodban van minden odavaló,
az megannyi szállal, vállalt sorsodhoz köt.

S ha nem csorbul éle sok fals gondolatnak,
kertedben a magok csúf véget érnek.
Hiába búg benned hófehér galambhad,
ha égi üzenet nem talál meg téged.

Halld meg, mire az első Ébredő intett,
mondd és tedd azt, amit te magad is várnál.
Lélekgyolcsod legyen szeretetből hímzett,
helyed így készülhet jó atyánk házánál.

2014. szeptember 10.

“Halld meg…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Hespera!

    Egyet kell értsek veled, a vers terjedelmes, mondanivalója bár összecseng,hiszen a természet, mi és minden egy, talán könnyebben érthető lett volna röviden.
    Részletes elemzésedet külön köszönöm.

    Szeretettel ölellek. Gabi

  2. Kedves Gabi!
    Örülök, hogy ideértem, s versed olvashattam.
    Izgalmasan és lenyűgöző költői képekben fogalmaztad meg pozitív életszemléletedet. Egyszerre van benne egy alkonyati pillanatfelvétel, egy gyermekkori napfelkelte emléke, s a gyümölcsöt érlelő ősszel együtt a felnőtt emberben is megérlelődő bölcsesség-gondolatok. Többször elolvastam soraidat, egy-egy képnél hosszabban elidőztem, ízlelgettem, milyen szépen és jól láttatva írod le a gondolataidat. Ezek egyesével nagyon-nagyon tetszenek. Egészében talán kicsit soknak érzem, több vers témája is lehetne mindez.
    Mivel én szeretem a szabályosságot, így versed lüktetését, keresztrímeid igényességét is megcsodáltam.
    Üdvözlettel:
    Hespera

  3. Drága Zsófi!

    Nagyon megtisztel amit írtál és végtelenül jól esik, köszönöm. Érdekessége a versnek, hogy egy nagyon nehéz és kellemetlen nap előtti estén írtam, mintha üzennék magamnak másnapra, hogyan kell megélnem a következő nap gyötrelmeit, amelyet egy hivatali látogatásom hozott. Egyébként az eset után szinte azonnal felülírtam magamban az elkeseredettséget ahogy az épületből kiléptem és magamat is megleptem, hogy jókedvűen ültem be az autóba, de elkövettem azt a hibát, hogy panaszként ecseteltem hányattatásomat aznap többször is. Estére jó el is fáradtam "magamtól" és amikor elolvastam a verset esett le, hogy nem tartottam be a saját tanácsaimat. Igen, a tanulópénzt meg kell fizetni.

    Nagyon örülök látogatásodnak, már kimondottan hiányoztál/hiányoztatok. Igyekszem este én is pótolni kicsit az elmaradt kommenteket verseitek alatt.
    Szeretettel ölellek! Gabi

  4. Kedves Zsermen!

    Köszönöm részletes elemzésedet. Biztos voltam benne, ha olvasod, kiemeled ezt a részt 🙂 bennem is megfordult, hogy csak azt küldöm be. De meggondoltam magam, mert egyfajta feladatnak tekintem megosztani a felismeréseimet másokkal. Minél többet hallunk a "találd meg minden rosszban a jót" stb. egyeseknek szinte már közhelyesnek tűnő lényegiségét, annál jobban magunkévá tudjuk tenni.
    Az is elkeserít, hogy vannak emberek akik állandóan szidják az időjárást, talán ez lehetett az elindítója.
    Egyébként érdekes, hogy az én gyermekkorom elég rázós volt, mégis tündérmeseként élem meg az emlékeimet.

    Nagyon köszönöm a figyelmedet, észrevételeidet, mivel azon kevesek egyike vagy, aki a tartalmon túl tekintve elemez, ez is nagyon fontos nekem.

    További szépeket, köszönettel és szeretettel. Gabi

  5. Drága Gabikám !

    A verseid olvasásához mindig kiürítem magam gondjaimtól, hogy tiszta lélekkel olvashassalak és alázattal.

    Versed nagyon jó táplálék a bizonytalanság ellen.

    Szeretettel olvaslak mindig , Zsófi

  6. Drága Icu!

    Nagyon köszönöm a kitartó figyelmedet, igazán!
    Mostanában kevés időm van írogatni sajnos, és talán már csak ismétlem magam, de amit írok, szeretném megvalósítani az életemben. Néha hál'Isten sikerül. Kis elmekondícióval, másképp gondolkodással könnyebbek a kihívások.

    Szeretettel ölellek. Gabi

  7. Drága Gabikám!

    Ismét megörvendeztettél egy csodálatos verssel.
    Mély a mondanivaló, remek a megfogalmazás.
    "Lélekgyolcsod legyen szeretetből hímzett…"
    Gyönyörű, gratulálok sok szeretettel: Icu(l)

  8. Kedves Veronika!
    Köszönöm látogatásod.
    A vers kiinduló pontja tényleg az ősz volt, aztán eszembe jutott, hogy gyerekként mennyire nem az érdekelt milyen évszak van, csodáltam mindet. Kiszöktem, hogy lássam a hajnali pírt, esőben bőrig áztam, sárban elmerültem, volt hogy alig találtak meg, úgy elkóboroltam, pedig jó gyereknek tudtak.
    Ahogy az ősz elmúlásos hangulatát át tudjuk írni, a negatívval is megtehetjük. Minden a fejünkben dől el. Erre haladt a gondolatmenet akaratlanul is.

    Szeretettel. Gabi

  9. Drága Viola!

    Megmosolyogtattál, köszönet érte és persze a kedves figyelmedért, szavaidért is. Be-benéztem néha kis olvasgatásra, de nem volt időm írni.
    Gondolkodom a holnapi napon, szívesen mennék. Most még nem tudom, de igyekszem ott lenni.

    Szeretettel ölellek. Gabi

  10. Kedves Gabi!
    Örömmel látlak újra itt. Ugye jössz a holnapi találkozóra?
    Gyere! Szeretnélek látni, gondolom más is! Hiányoztál!

    Versed tömör, hosszú, milliónyi gondolat benne, behoztad vele a kihagyott itt-létedet.

    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!