Őszi idill

Őszi idill

Mező ölében köd szitál.
Ördögszekeret kerget a szél.
A víz opálüvege törik szét
gyöngyszínű lesz már a nap.

A tücsök, a koldus trubadúr,
füzek sátrai alatt megpihen.
Távolodnak a harsány színek,
elhaló dallal a hegedű.

Földúlta a nyári idillt az ősz
túlérett körtének illata száll,
s az édes nedűre a darázs,
szárnyán helyet keres a napsugár.

Megforrt a must, pezseg a bor.
Botladozik csendjében a szél
és kivár, míg leszáll a tájra a dér.
Az éjszakát átrepülik az angyalok.

“Őszi idill” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Költői, érzékletes hasonlatokkal vezettél végig ezen őszi kép idillikus vonulatán. Szinte azt éreztem, részese vagyok e természeti csodának.
    Gratulálok!(f)(l)
    Szeretettel olvastalak!
    Ági

  2. Kedves Ilona!
    Szívembe lopták a kellemes őszi idillt idéző soraid magukat.
    Tetszettek a pompás életképek, éreztem a szint, ízeket a számban, és a szívemben is.
    Szeretettel olvastalak. Vadvirág

  3. Kedves Icu!
    Ez valóban egy őszi idillt megrajzoló versike.
    Szép képekben, békés hangulatban. Éppen ezért, mert annyira szép, harmóniára törekvő a vers, picit zavarnak benne a kevésbé sikerült, vagy legalább általam kevésbé találónak érzékelhető szókapcsolatok, mint pl. "mező öle" és pontatlannak tűnő toldalékok, mint a darázs szárnyára helyett szárnyán stb.
    Mindemellett nagyon jó megfigyelő vagy, és megkapóak a színek, hangok, mozgást kifejező szavak, illatok a versedben.
    Tetszik.
    Hespera

Szólj hozzá!