Az ősz lehelete

Az ősz lehelete

Maradj még, csendes kobaltkék.
Ég karjaiban vadlibák sírnak,
kócos tengerek felett csitítja
az éjszakába elhaló fény.

Kileng a szél, ingája megáll,
tépett rongyán csillanó cseppek,
omlanak hűvös reggelekre,
Pillanat szilánkja már a nyár.

“Az ősz lehelete” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!
    Köszönöm és örülök a figyelmednek.
    Szeretem a képzelet határán lebegő gondolataimat, sokszor szürreális képekbe csomagolni. 😉
    Üdvözlettel: Ica

  2. Kedves Ica!
    Olvasom, olvasom, de valahogy túl magasan járnak a gondolataid, én meg túl alant. Biztos a kor teszi ezt.
    Bocsáss meg.
    Szeretettel: Viola(f)

  3. Kedves Ica!
    Eredeti és légiesen könnyed képekben jelenítetted meg az őszi hangulatot.
    Tetszik nagyon, különösen a 2. versszak.
    Gratulálok!
    Hespera

  4. Kedves Ilonka
    Gyönyörű szép verset írtál e szép őszi napokról.
    Szeretettel gratulálok és szép gondolatokat kívánok Neked!
    Erzsi

Szólj hozzá!