Csurran a must

Csurran a must

A tőkén duzzadt, dús gerezd,
szüretre hív ma – integet.
Csurran a must, az ifjú bor,
s míg mézes íze szádra forr,
a lelked kertje gazdagon
virágot bont az ajkadon.

Rőtszín a lanka, szól a dal,
zümmögve szálldos méla raj,
szirupos, édes illatár,
indiánsátrat vert a nyár.
Bacchus is boldog, tűz a nap,
tücsök zenél a fű alatt.

Telve a hordó, áll a bál –
elég a munka mára már!
Pezseg a lé, a szél alél,
meggyúl az égi lámpabél.
Legény a lánnyal táncra kel,
örül az Úr is, ünnepel.

2014.09.18.

“Csurran a must” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!