Kérdések tornya
Látod-e a hajnalt hasadni
tűzvörösben, arany sárgában?
Hallod-e a pacsirta dalát
magával húzni, égnek szálltában?
Meglátod-e a fűszálat, hangyát,
szamárkórót úton-útfélen?
Nézed-e a habkönnyű felhők
lassú habzását az égen?
Észre veszed-e néha: a fák
lombkezeikkel intenek?
Meghallod-e mikor a tájban
a vágyódó öröklét remeg?
Megállsz-e olykor, hadd pirosodjon
szabadon arcod a széltől?
Értesz-e, szíveden át
az állatok beszédes szeméből?
Költő vagy-e, kit érzékenység
tiszta tudással ötvözött?
Látod-e a kérdések tornyát
e vallató szavak fölött?
Kedves Költő!
Gratulálok!
"- Szúnyog vagy madár?
…a láthatár!"
Nem kell megírnom!:)
Janna
Kedves Hespera, Zsermen,
köszönöm kedves soraitokat, észrevételeitek!
Tulajdonképpen azt – és úgy – szerettem volna kifejezni, hogy a feltett kérdések tornyot – a legfontosabb kérdést, hogy az ember eltávolodik a természettől: ez mintegy torony – amiben benne van, ahogy olvassa a sorokat… És a végén: látja-e ezt a tornyot? Amiben benne van! Csavaros gondolat, nem is sikerült igazán kifejeznem…
De azért a stílusban van valami egyszerű…
Kedves Sándor!
Nemcsak kérdések sorakoznak versedben, hanem sok szép költői kép is!
Tetszik.
Szívesen olvastam.
Hespera