Hangokban az élet

Hangokban az élet

Zongorám előtt ültem,
billentyűkre tenyereltem.
Hang zavar lett az egész,
dallam nélkül mit sem ért.
Majd kezem lassan elindult,
kutatván a C dúrt.
Feldereng egy régi dal,
emlék képe megzavar.
Újaim már játszanak,
önmaguktól mozognak.
Minden hang egy új emlék,
hozzám lassan vissza tér.
Regélnek a dallamok
újra éledt tegnapok.
Fekete –fehér billentyű,
mint az élet,bú-derű.
Órák múlnak gyorsan el,
észre bizony nem veszem.
Ablakomon holdsugár,
bekukucskál, meg is áll.
Dallam szól az éjjen át,
viszi lelkem sóhaját.
Szellő szárnyán száll tova,
csillagoknak mesél ma.