Hűsége végtelen

Hűsége végtelen

Mögöttem az erdő,
előttem a tenger.
Fölöttem a felhő,
béklyóba zárt lelkem.

Utamat nem lelem,
megremeg bús szívem.
Bármerre néz szemem,
sötétek a színek.

Belülről hang szólal,
menekvés egy lehet.
Felszakad mély sóhaj,
Szeretet fényt lehel.

Magasból rám tekint,
Teremtőm már velem,
Megsegít Ő megint,
hűsége végtelen.

(2014-10-04)

“Hűsége végtelen” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Gyönyörű versedet szívesen olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)

  2. Kedves Veronika!
    örülök, hogy olvastál, köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat, drága Katalin.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Teri!
    Igen,így van. Köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Hespera!
    Köszönöm, hogy tetszettek képeim és a gondolat.
    Rímek félig összecsengése nem szándékos, így sikerült kifejezni mondanivalómat.
    Örülök, hogy olvastál.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Rózsa!
    "Aki FEL néz" sosem csügged el.
    Nagyon értékes minden gondolatod.
    Köszönöm:K.Teri

  7. Kedves Rózsa!
    Szépen megjelenítetted a természeti képek mellett az Isten hűségét.
    Nagyon tetszik a gondolat!
    A rímekkel megleptél: talán szándékos, hogy többségük csak félig-meddig cseng egybe…
    Örülök, hogy olvastam.
    Hespera

  8. Kedves Zsermen!

    Köszönöm a látogatást, jól hangzik, valóban

    Üdvözlettel: Rózsa

  9. Kedves Erzsi!
    Köszönöm kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  10. Kedves Rózsa!
    Gyönyörű versed nagyon tetszett, és a szerkesztés is nagyon szép.
    Szeretettel gratulálok: Erzsi

Szólj hozzá!