Most kihűlt egy érzelem,
Szétázott egy gondolat.
Hideg kávé felett könnybeborult táj.
Most még magamat sem érthettem,
Vesztegel az illatod a nyakamon.
Nélküled játszunk tovább,
Zöldeskék ég föld és sár,
Morfiumtánc lelke tükrében,
Egy emlék mosogat el legbelül,
Remegő csészék koccannak,
Savanyú bogár a párnaszélen;
édes álmokat hozzon az éjjel!
Jó éjszakát, te kacér kis leány!
Nincsen már holnap, ahova bújhatok,
Üveges tekintetek a táncparketten.
A mennyország játszik régi dallamán-
Hol a fecskendő, hol a csecsemő könnyezik.
Most kihűlt egy érzelem,
Szétázott egy gondolat,
Hideg kávé felett könnybe borult táj.
“Hideg kávé” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Különleges hangulatával magával ragadott. Üdv. Éva