Izzás
Vértelen izzás szürke ködén
kéklőn ezüstbe hajlik a fény,
hangtalan surran, föld-ragyogás,
két szemed tükrén égi varázs.
Hűs leheletben fürdik a táj,
borzong az emlék, mennyire fáj
elhaló lépted járda kövén,
visszatekintesz, csak te meg én
állunk a véges űr küszöbén,
végtelen álom csend-gyökerén,
tárva felejtett szív-kapudat
rozsda emészti, tépi huzat.
Kéklő magányban fénylik a szó,
izzik az emlék, annyira jó
visszaidézni lágy melegét;
hallod a szélben? – sír a sötét.
Kedves bg! Örülök, hogy ezt is elolvastad. Igen, igyekszem figyelni…:) Tartalomhoz a forma?
🙂
Kedves új kedvencem!
Gyönyörű ritmusban váltogatják egymást versedben a daktilusok és spondeusok, verstanilag majdnem hibátlan, bevallom első olvasásra csak az elragadó ritmusra tudtam figyelni. Erre vigyáznod kell (meg nekem is), hogy ne menjen a mondanivaló rovására, hanem megerősítse azt. Tetszik a visszafogott, elfátyolozott, csak sejtetett mondanivaló is.
üdv: bg
Kedves új kedvencem!
Gyönyörű ritmusban váltogatják egymást versedben a daktilusok és spondeusok, verstanilag majdnem hibátlan, bevallom első olvasásra csak az elragadó ritmusra tudtam figyelni. Erre vigyáznod kell (meg nekem is), hogy ne menjen a mondanivaló rovására, hanem megerősítse azt. Tetszik a visszafogott, elfátyolozott, csak sejtetett mondanivaló is.
üdv: bg
Köszönöm, Mónika! Teljesen ráéreztél a hangulatra. 🙂
Örülök, hogy itt voltál!
🙂
Köszönöm, Gabi, nagyon örülök, hogy az erőt is említetted, nem is tudod, mennyire! 🙂
Köszönöm, kedves Hespera!
Neked is köszönöm, Zsermen, a látogatást, kiemelést. Sztem is az a két legjobb kép.
(+azért a csend-gyökér is :-)))
Kedves Alfonzina!
Remekbe szabott Versedhez szeretettel gratulálok!
Hespera
Kedves Alfonzina!
Mindig örülök, ha a versedre lelek, és már írtam is volna de az a fránya technika…:(
Versednek nemcsak dallama, hanem tartalma, képei, az egész vers valami csodálatos erővel bír. Olyan képek jelennek meg amikért az ember sokszor könyörög, vagy amik miatt éppen sír. Mint a sötét.
Élmény volt. Nagy szeretettel gratulálok. Gabi
Köszönöm, Zsike! Nem számítottam ilyen meleg hangú fogadtatásra, de nagyon örülök, hogy értékeled a daktilusaimat:)
Óriási ölelés! (f)
Köszönöm Katalinka, hogy elolvastad. Ha nem tudtál a szövegre figyelni, az nem épp a legszerencsésebb, a vers szempontjából:)
Kedves Etel, örülök, hogy meglátogattál!
Szeretettel 🙂
(l)
Hát, az igazság az, hogy kerestem a legjobban tetsző sorokat és nem tudtam választani, mert így ahogyan van minden sora, gondolata tetszik.
Szeretettel gratulálok! (f)
Etel
Huhhhhhhhhhhh!!!!!!!!!!! 🙂 🙂 🙂
Ez igen! Dehogyis "vértelen" ez az izzás! Csodás, míves lüktetés az egész! Ezek a szépséges daktilusok teljesen elvarázsoltak!
Gyönyörű a versed, Csillám!
Szeretetteljes, nagy gratulációm.
Ölellek:Zsike 🙂
Inkább…:) Ez viszont egy 'kivételesen' kéklőn ezüstbe hajló, meglehetősen hideg vibrálású vers. 😀
Cuppantás :p
Az is inkább tüzes, vörös:)
Kedves Gondos, köszönöm, hogy olvastad és volt véleményed:)
(Az izzás – elektromos izzásról van itt szó…:-)
Szeretettel:)
Kedves Alfonzina, miért "vértelen az izzás",hogy "sír a sötét",azt megértem. A jelzőid mind a lehangoltságodat hangsúlyozzák. A vers egészében,azonban kitűnő, kiváló ritmikája,zenéje magával ragadja az olvasót.
Üdvözlettel:
Gondos