Szertefoszlott kép
Köszöntött az árnyék
csak úgy lazán, elvonszolt
az álmok sűrűjébe.
Mély sötét ölén az éj
záródott, nyitódott,
mint virágok sziromajka,
villanások foncsorán.
E hűvös éjjelen
arcomon folyva a sóhaj,
szétvirrasztott álmokat,
megváltást nem hozott.
Levetette szárnyát a sors
egy pillanatra, kínálta…
mit kezdhetnék vele,
szállni nem tudok.
Alábukott kékjével az ég,
remegő levegő velem.
Becézni kezdte csendemet
a sors és hálás volt,
reggel újra szárnyalhatott.
Köszönöm gratulációdat 🙂 kedves Zsermen.
Üdvözlettel: Ica
Nagyon szépem köszönöm, hogy olvastatok kedves Rózsika és Laci!:)
Nagyon szép, drága Ica.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)(f)
Köszönöm Évikém! (f)
A véleményem a versedről,drága Ica!(f)(l)(f)