Hűvös, néha
Néha borongós estén
feltűnik arcod mása,
mosolyt lehelsz a tájra.
Néha kavargó szélben
repülni látlak, s mégsem
érlek el.
Néha hívlak, hogy érezd,
megfeszülök, s ha kéred
álmodom
tovább e hűvös estét,
nélküled, mintha lennék
valakié.
Néha elhiszem újra,
bennem élsz, úgy, mint akkor,
s értem jössz pirkadatkor.
Köszönöm, kedves Hespera, örülök, hogy olvastál, és írtál!
🙂
Kedves Alfonzina!
Megérintő, mély érzelmeket felidéző, őszintén lírai soraidat szívesen olvastam.
Szép, ahogy pár hívó szóra építetted fel versedet.
Tetszik.
Hespera
Köszönöm, kedves Terike, igen, addig jó, míg fáj, legalább tudjuk, hogy élünk.
🙂
Köszönöm, Zsermen. Annyiban tiszta a rímképlet, hogy az első az utolsóval és a középső 3 vsz. egymással, /egy döccenővel/. Különben lényegtelen, illetve nem ez az elsődleges szempont, jól látod… 🙂
Köszönöm szépen, Márta, a virágot is! Ebben a szakadó esőben nagyon szépen csillognak a cseppek a szirmokon. (ang)
Köszönöm, hogy meglátogattál, Ica, és örülök, hogy ez a vers tetszett.:))
Örülök, hogy itt voltatok!
Tetszett! Szép ez a versed!
Szeretettel gratulálok: Ica
Szeretettel gratulálok: (f)
Márta
Szép gondolatokat vélek a sorok mögött.
"Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!"
Szeretettel:Kövesdi Teri