Kő voltam

Kő voltam

csak kő voltam
kiben megbotlottál
homokóra
melyben pereg
a vágy homok helyett
néma hangszer
ki magáért hal meg
egyedül a rózsaszára
miről lehullott virága
harangvirág szája
mely lilán beleborzong
önmagába
vagy csak árnyék
az utcasarkon befordulva
lettem sóhaj
lehullott morzsa
ami a koldusnak juthat
lettem kegyelem
filléres adósság
üres zsebekben
rájöttem kő voltam
hogy ezt mind kibírtam

“Kő voltam” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Lexikém!
    Nem túlzás egy kicsit? De örülök Neked.:]
    Szeretettel szép hétvégét kívánok: Ica

  2. Kedves Zina!

    Nagyon örülök, hogy meglátogattál és annak, hogy tetszett a versem.
    Régen olvastam Tőled, majd bepótolom. 😀
    Szeretettel: Ica

  3. Nagyon szép vers, csodálatos képekkel, mint általában a verseid. A harangvirág szája, mely lilán beleborzong önmagába – gyönyörű, beleborzongtam (nagy kár, hogy nem én találtam ki 😉 :D)
    Szeretettel gratulálok!

  4. Kedves Hespera!
    Nagyon, nagyon örülök az értő, elismerő soraidnak és kedves gratulációdnak.
    Ez a versem egy kapcsolat margójára íródott.
    Üdvözlettel szép napokat kívánok: Ica

  5. Kedves Márta.
    Köszönöm, hogy megemlíted és megérted a központozás hiányát.
    Akkor amikor a gondolatok sorai szorosan egymásba karolnak, nem lehet megállítani az olvasót központozással. (sajnos vannak akik ezt a formát nem szeretik)
    Örülök, hogy itt voltál: Ica
    Szép hétvégét kívánok szeretettel.

  6. Drága Erzsike!
    Köszönöm kedves soraidat. Bizony csiszolódunk az évek során, ami annyi szenvedést, meg nem értést hozott.
    Szeretettel gondolok én is reád: Ica

  7. Kedves Ica!
    Ismét egy gyöngyszem Verseidből!
    Remek darab: visszatérő, keretes szerkezet, s közben egy egész életút villan elénk képekben. Lélekállapotváltozás is lehet.
    Mindenképpen nagyon tetszik.
    Gratulálok!
    Hespera

  8. Kedves Ica!

    Szeretettel gratulálok versedhez. 🙂

    Nem szoktam (vagy csak nagyon ritkán) formai megjegyzést tenni a versekhez, de most muszájnak érzem: külön örömöt szerzett a vesszők hiánya, azt hiszem, sejted, hogy miért.

    Szeretettel üdv:
    Márta

  9. Kedves Ilonkám!
    Kő voltál, gyémántkő lettél!!! Szeretettel olvastam vallomásodat. Nagyon szép gondolatok .
    Gratulálok, és szeretettel gondolok Rád. Erzsi

Szólj hozzá!