“Csak…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike, Zsermen, Szepy, Hespera és Rózsa!

    Köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem, boldoggá tettetek.
    Nagy szeretettel gondolok Rátok: Viola (f):](f)

  2. Kedves Viola!
    Bizony ez így van itt a földön, de bízzunk az ígéret szavában.
    Gratulálok! Szeretettel: Rózsa(f)

  3. Kedves Viola!
    Minden sorod úgy igaz, ahogy leírtad.
    Megy az idő, jön az idő s már itt sincs.
    Én is megyek, de csak azért, hogy olvashassak! :)))
    Tetszéssel olvastam ezt is.
    Hespera

  4. Viola Daragaja! 🙂
    Kedvenc mondásomat (amit valahol hallottam valakitől) verselted meg: Az élet nehéz és utána meghalunk. Még jó, hogy utána feltámadunk és az örökkévalóságig elemezhetjük a verseket! 🙂

  5. Kedves Viola!
    Igen elszáll a pillanat, és ráncos ruhánk elenyészik, de bízom benne, hogy lángoló lelkünk elvisz a "jövőbe" -hiszen oly nagy a Világegyetem! Ott biztosan mindenkinek van helye.
    Reménykedjünk. Szeretettel olvastam versedet és szép napokat kívánok. Erzsi

Szólj hozzá!